Galéria

 

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert egy nagyon izgalmas napot tölthettünk el az Agykutatás Napjai Budapesten 2019 című rendezvényen. Egyik osztálytársunk anyukája, aki a Magyar Tudományos Akadémia agykutató központjában dolgozik, ajánlotta nekünk ezt a lehetőséget.  Hogy könnyebben eligazodjunk a helyszíneken, először is kaptunk egy harminc pontos listát, amelyre pecséteket lehetett gyűjteni. Mindenki kedve szerint választhatott a számára érdekesnek tűnő kísérletek és bemutatók közül. A kutatók nagy lelkesedéssel ismertettek, magyaráztak és „kísérleteztek” velünk.  Mikroszkóppal vizsgálhattunk idegsejtet, megnézhettük az agykéreg működését, az agyhullámainkat, sőt még egy plasztinált emberi agyat is. (Olyan volt, mintha kőből faragták volna.)
A fiúknak az a videojáték tetszett legjobban, amit egy különleges sisak segítségével, agyhullámokkal lehetett irányítani.
Nagyon érdekesek voltak a szemünket és a hallásunkat becsapó illúziók, és az érzékelést megtréfáló gumikéz.  Elemeztethettük a szemmozgásunkat is egy különleges szemüveggel, ami egy filmrészlet vetítése során mérte, hogy a képernyő mely részét néztük hosszabb ideig.

..Kirakhattunk legoból egy molekula-modellt, ami első ránézésre sokkal könnyebbnek tűnt, mint amilyen valójában volt.

Nagyon érdekesek voltak a különböző egér- és patkánykísérletek. Építhettünk labirintust, amiben a kísérleti állatnak meg kellett találnia a müzlit. Egy másik, nagyon bonyolult szerkezettel pedig meg lehetett itatni őket. Az is érdekes volt, hogy az útvonal jobb megfigyelése érdekében befestették a patkány mancsait.
Nagy sikert aratott az a kis robot is, ami folyamatosan járkált az épületben, és a nagy tömeg ellenére sem ment neki senkinek. Mint később megtudtuk, arra programozták, hogy felismerje az emberi lábakat.

Egy külön asztalnál barkácsolni lehetett Ames-szobát, kísérleti egeret és lehetetlen hengert, vagy gyöngyből idegsejtet fűzni, és különböző logikai játékokat kipróbálni.
A rengeteg látnivaló közepette észre sem vettük, hogy repül az idő. Búcsúzóul az összegyűjtött pecséteket ajándékokra válthattuk, de ezek nélkül is sokáig emlékezni fogunk erre a napra. Reméljük, hogy jövőre újra visszamehetünk.

 

a 4.b osztály és a tanító nénik